2012. június 25.

Harmincadik szösszenet

Láttad már felkelni a napot? Mikor lustán szétfolynak a színek az égen? 
Énis...
És láttad mikor esett az eső? Ő ugyan azt csinálta akkor is. De te úgy láttad, mintha nem ő lett volna úgy igazából.
De szerintem igen(!)... csak hát torz függöny volt előtte.



Vini1424

2012. június 16.

Huszonkilencedik szösszenet

Mi emberek önzőek vagyunk. Sokszor nem látunk tovább az orrunk hegyénél... bár nem is nagyon akarunk. Tudjuk, ha jól a dogok mögé néznénk olyat láthatnánk, ami megcáfolná azt, amiben eddig hittünk. Makacsság. Ez az egy szó sok mindent magába foglalt. A lényege mégis az ÉNben rejlik. Nekem is mint mindenkinek ÉN központú rendszerem van... az már más kérdés, hogy kinek milyen mértékben. Talán emiatt is lehet, hogy ha jobbat látunk és mi nem tudjuk megcsinálni irigyek esetleg dühösek leszünk. Ám itt jön az amit nem értek. Ha konfliktusba kerülünk valakivel, akkor miért nem akarjuk tisztázni a dolgokat? Miért jobb az ha látványosan jelezzük a másiknak, hogy gondunk van vele, de ha ő esetleg rákérdezne, hogy mi akkor letagadjuk az egészet. Mindenki még a leglázadóbb ember is valamennyire konfliktus kerülő, de ez már lehet nem az. Itt jön megint a makacsság... és nincs rá gyógyszer. Az egyetlen dolog, ami segíthet az az, hogyha megvárjuk amíg a másik magától rájön, hogy rosszul gondolta a dolgokat. Ez telhet akár egy évbe, akár egy hétbe, de csak várni kell. Attól pedig ha az ilyen embereknek megadod a lehetőséget arra, hogy lássák győztek nem is csinálhatsz nagyobb hibát. Így végleg, teljes mértékben megváltoztathatatlan lesz a gondolkodása. Vannak olyan emberek akiket mindegy hányan és hogyan bántanak, nem szólnak vissza nem tesznek rosszat a másiknak. Mert ők türelmesek és tudják minden változik.


Vini1424