Huszonegyedik szösszenet

Egy nap alatt sokféle gondolat átszalad az agyadon...de honnan tudod, hogy melyik komoly, melyik bárányfelhős ábránd vagy éppen saját magadat kifigurázó poén?!


Vini1424

Huszadik szösszenet

Mondd csak, megéri jónak lenni?

Az életben semmi rosszat sem tenni?

Mindenkinek jót akarni?

Kis dolgokban sosem csalni?

Megérné még akkor is?

Ha az élet csak téged büntet mégis?

Megérné valóban?

Hogy a jó bűnhődjön jobban?

A mai világban, oly sok hibánk van!

Csak nyűglődik az ember,

A gonosz mégis jól él!

A sok gazember!

Mondd miért legyünk jók?

Ha így sosem élnénk jól?

Mert ma, ha valaki nem tud csalni

A társadalom fel fogja falni!

Könyörtelenül ráaggat minden bűnt

S a régi élete már csak álomnak tűnt

Hát akkor miért éri meg mindig jónak lenni?

Csak, hogy a lelkünknek még kelljen szenvedni?

Szenved is, mert a rossz gyötri

A sötét mélységbe könyörtelenül ledönti!

De mégis kinek lelke tiszta

Élhet úgy, hogy a legjobb bort issza!

Hát mondd csak nem éri meg jónak lenni?

A gazságot mind elfeledni?

Taníts jóra, taníts szeretni

Mert ezen a rossz nem tud nevetni!




Vini1424

Tizenkilencedik szösszenet

szeretni és szeretve lenni

élni de nem lélegezni

álmodni de nyitott szemmel

várni nagy türelemmel

várni míg szívem kővé dermed

várni míg szemem világa majdnem elvesz

elvesz a végtelenbe

összeroskad a türelembe

elveszik a fény kihal a napsugár

az alagút végén más nem is vár

sötét és magány egyedüli bolyongás

esőfelhő, zivatar, hatalmas borongás

túl ésszerű és túl logikus

nem átlagos és nem tipikus

távolságot tarts a parancs ez

nem mersz bejönni jutalom nem lesz

merész vagy? lépj és én ígérem

veled leszek mert így érzem

de a félelmed nagyobb mint az enyém

csaltál ez így nem ér

egyet előre és kettőt hátra

ez a bölcsességem mára

ez van tudom amíg bírom

ameddig ezeket a sorokat írom

nem leszel szükség és nem leszel szomj

de ital nélkül nem tudom meddig bírom

a szám mégis néma nem szólok semmit

az esés nekem nem ér meg ennyit

túl nagy a realitás, túl sok a talaj

szállnék én, így nem lenne hepaj

némaság, tudás, reális ész

gyengeség, csapás, fájdalom, merész

szív felett tudás, harcoló remény

így élem életem, igen ez az enyém.

Vini1424

Tizennyolcadik szösszenet

Fájt, mert ami összeillik az hasonló. De én nem akarok hasonló lenni egy kapálódzó bugyuta bábhoz. Nem is vagyok és nem is leszek.
De a szavaknak nagy ereje van. Egy egész világot lehet velük lerombolni vagy felépíteni. Egy mondattal egy népet igába hajtani. Olyan hatalmas erő ez, melynek kevesen lehetnek parancsolói és irányítói. Ha pedig mégis létezik ilyen személy, nála az elme is a jó baráttá lesz, és olyan fegyver alakul ki e két elemből, melyet az ember érez, tapasztal, de nem fog fel. Dobálózunk velük, mint a pöttyös labdával és addig nem látjuk a veszélyt, míg egy hozzáértő kezébe nem kerül. Akkor valaki felfog és megért... és irányítóvá lesz. Ám ezek az irányítók sebezhetőek éppen a tudásuk miatt. Értik a szavakat és ha az elme nem áll őrt és tart rendet, a káosz eluralkodik és a hatalom magába roskad. Mert a szavak nem csak szavak... annál sokkal többek.


Vini1424