Huszonnyolcadik szösszenet

Fiatal szívemmel nem írhatok nagyot, komolyat és eleget.
De mégis, tudhatok egyebet,

mint mások, és többet,

mert sokmindent látok.

Bennem a virtus, bennem a szív.

Mindig van mi haza hív.
Mert akkor is én vagyok,

ha érte meghalok.

Nem(!) brit gőg és nem(!) görög mulatság!

Nagy magyarok mind mutatták,
miért küzdöttek,

hatalmakat porba döntöttek.

Rég nincs lényeg, csak számszerű adatok.

De mégis nem hallgatok,
mert lázad,

sír és soha nem fárad.

Pesszimizmus(?) én azt mondom öntudat.

Mindig volt, csak sajnos rossz utat,
rossz helyet,
választott így egyszerűen nem mehet.

Gyűlölet(!), harc(!), rosszindulat(!), mindez lehet,

Saját magad emésztheted,
Kicsiny nemzet,

ki rég önpusztításba kezdett.

Épp oly kicsiny vagyok én is, nem Petőfi, nem szabadságharcos!

De látod szívem mégis dacos!

Mégis hallod hangom,

ahogy magam vallom.

Élj(!), tombolj(!), őrülj meg(!), mint áradat kelj és láthatod.

Akkor érsz, ha összefogsz.
Nem felkelek,

csupán a helyesért tüntetek.

Valami mindig megmarad nekünk, még ha el is vennék.

Ezt nem lehet, nem tennék,
nem tudják kiszakítani,

az ösztönt a vért, a tudatot elpusztítani!

Tudd ki vagy, igen(!) Magyar érezz újra

Ne nevelj birkát sivár útra,
Tanítsd magod!

Fiatal, öregtől tudást kapott.

Logikát, hagyományt, észt küzdj magadnak!

Tudatlanok el nem ragadnak,
ha élsz,

és mindvégig remélsz!

Vini1424

Huszonhetedik szösszenet

Dilemma, mikor azon gondolkodom vajon a rosszindulat miért egyenesen arányos a kedvességgel. Vajon azokat az embereket miért nem értjük meg néha, akik ártatlanok. Az olyan embereket, akik nem szeretnének a másiknak ártani. Rámondjuk, hogy álszent vagy éppen hogy kétszínű, miközben nem tudunk róla eleget.
Elgondolkodtunk-e már azon, hogy ha valaki minél több embert ismer, vagy éppen minél nagyobb a baráti köre egyre rosszabb szemmel nézünk rá.? Vajon, hogy csinálhatja? Biztos szédíti az embereket maga körül... gondoljuk mi. De az nem jut eszünkbe, hogy esetleg ő ilyen. Gondoltál már rá, hogy lehetnek olyan emberek, akik nem szeretnek ártani a másiknak?... és az esetleg eszedbe jutott-e már, hogy ők egy ilyen világtól, amit saját magunknak teremtettünk mit kaphatnak vissza?
Rengeteget foglalkozunk azzal, hogy hogyan utáljuk egymást, esetleg hogyan tegyünk keresztbe a másiknak. Nem értékeljük a kedves gesztusokat.Valahol még réges-régen elromlott a dolog.
Azért mégis talán így van helyesen... nem jól, de egyenlően.


Vini1424

Huszonhatodik szösszenet

Nem kerülheted el, hogy akár egy pillanatra is, de belegondolj valamibe.

Gyermeki szívvel

Felnőttes ésszel

Kergeti egymást

Verseny a széllel

Hallgatom hangos

Önfeledt kacaját

Hallhatom súlyos

Lépteinek zaját

Fut az egyik, a másik

Után, de végül ráfázik, egy súlyos délután

Mostoha kövek, murvás talaj

Lába rohan, de mindvégig kapar

Egyről a kettőre, ördögi színjáték

Nem jutok dűlőre úgyis csak ráfáznék.

Vini1424