Huszonnegyedik szösszenet

Fogtam a kezemben az igazolólapot és elmentem kikérni a csomagomat a postáról. Éppen akkor adták át a pultosnak a kézbesítetlen dobozokat ellenőrzésre, mikor odaléptem a pulthoz. A nevemet azonnal kiszúrtam a rikító színű csomagoláson, így hát mosolyogva mondtam: 

-A kéket ne tessék elvinni! Az az enyém!

A kiszolgáló viszonozta a mosolyomat, majd kézhez kaptam a kis kincsemet. Mikor kinyitottam a dobozt egy kómás medve kukucskált ki belőle. Valami jutalomról kezdett nekem hadoválni meg egy másik medvéről, ám a kis mondókája közepet hirtelen megállt. Furcsán méregetett, majd így szólt: 

-Annyiraaa, de annyiraaa hasonlítasz valakire... -fogta a fejét miközben töprengett- ...Á az a bugyuta ember aki feladott... mennyire is szeretnivaló volt, meg keeedves, de elküldött... -biggyesztette le a szája szélét. 

Vidáman nevettem egyet és így válaszoltam: 

-Az a bugyuta ember az apukám!

Erre ő tapsolt egyet-kettőt majd folytatta. 

-Akkor kérek mézet vagy alszok, mert fúj a szél és hideg is van így még az életkedvem is elmegy.... ja meg jut eszembe van itt még valami! -benyúlt a pólója alá és átadott egy apró bélyeget- Ezt neked küldi!

-Köszönöm szépen, akkor menj aludni és szólok ha jó idő van! -evett egy kis mézet, majd nyugovóra tért. 

Ajánlva, 

Doubleo-nak


Vini1424.

Huszonharmadik szösszenet

Elég vicces az élet ha jobban belegondolsz nem? Mindig elvárja tőled, hogy alkalmazkodj. Mindig megizzaszt. Ha pedig nem tudsz egy jóízűt nevetni a dolgain, nem fogsz tudni alkalmazkodni sem. Minden nap változol. 
A külvilág alakít....míg ki nem lök. De a semmibe nem tud lökni! Ha egy picit körülnézel, akkor máshol találod magad. Ez a környezet is alakítani fog. Mikor azt mondják az emberek nem változnak, úgy gondolom tévednek. Olyanok vagyunk, mint a gyurma. Formálhatóak, sebezhetőek. Ahány ember, annyi féle anyag. De mindegy is. 
Azt hiszem, ha elég rugalmas vagy és persze tudsz nevetni, akkor bármikor játszva újragyúrhatod önmagad képlékeny valóságát. Nem fog mindenkinek tetszeni, de nem lesz rossz. Új ajtók, új helyek, új emberek, új lehetőségek, új én!


Vini1424

Huszonkettedik szösszenet

Néha az ember saját maga ellen kényszerül harcolni. Olyan lesz, mint a szélben meghajló nád. 
Nem juthat dűlőre megfelelő felismerés nélkül, ám az igazság fáj. Jobban, mint a harc. De a harcban meggyengül és megtörik. Az embereket pedig törékenynek látni fátylak nélküli valóság és tisztaság. A teljes meztelenség. Halljuk a fejünkben a suttogást: Kelj fel, csinálj valamit... vagy ahogy más suttogja nekünk fájdalmasan és erőt sugárzón.


Vini1424