Negyvenegyedik szösszenet

Vajon hányan vannak előtted és mögötted a ranglétrán
Ki jobb és ki nem ér fel tehozzád?

Mert meg akarod találni
Ki akarod deríteni
Hogy a halálig
Vagy csak egy pontig
Kell küzdeni.?
Örökkön küzdened
Hogy mikor lesz majális
Mikor lesz teneked
A világmindenség kerek
Hogy a saját szemedben mikor érheted
Végre azt
Amennyi vagy
Amit másoknak adsz
És amit máshonnan kapsz.

Csak egy üveggömbre vágysz
Hogy egy pillanatig amit látsz
Az a világmindenség legyen
A végtelen.

Írni tud, szép lehet, gyakran fut, sportos, ízletes és eszes meg bolondos ja és bölcs 
legyen minden Ki jobb
Mert az mindig sarkall 
Arra hajt a következő hajnal
Hogy legyél több és a legjobb.

Vini1424

Negyvenedik szösszenet

1. tudni akarok 
tudásra szomjazom 
mert a tudás hatalom 

2. sok mindent akarok 
akarok egy jó nagyot 
már megint hadarok 

3. éjjel álmomban 
jó helyen voltam 
csak megint sokat papoltam

Vini1424

Harminckilencedik szösszenet

Ami 2 mondatnál több, az vajon már tényleg hazugságnak tekinthető?
Bármilyen problémát lerendezhetnénk magunkkal nagyjából 1 óra alatt. A legtöbb ember azonban az önmarcangolást választja. Sokkal többet beszélnek a dolgokról, mint a  fent említett 2 mondat, így könnyebben hazudnak maguknak és olyan kérdések elé kerülnek amik csak kínozzák önmagukat. Ez pedig jól esik a lelküknek. Pedig ott a másik lehetőség..., hogy reálisan és tisztán beszéljünk a dolgokról, ne köntörfalazzunk és ködösítsünk. Az esélye mindenkinek megvan erre. Hogy tények elé álljunk és elfogadjuk azokat. De ez nem csak puszta előny lehet, hanem hátrány is. Csupán elrejthetünk mindent. A sarokba szoríthatjuk az érzéseket és a helyükbe állíthatjuk sz észérveket. 
Mindenhol. 
Menekülhetünk, elbújhatunk, álarcot húzhatunk. Ettől jobb lesz és könnyebb. Végeredményképpen pedig az ember jobban alkalmazkodik majd. De választhat... addig hagyja ott ezt a menekülést amíg nem érzéktelenedik el  vagy semmissé válik a nagyobb mértékű megnyílási lehetősége.
A 2 mondatos problémákkal a legyőzhető lélekkel és a lenyűgöző érvekkel tarkított megnyomorgatott valóságban élünk. Az ember hazudik, tagad és gyötrődik mind önmagának és önmagával ahogy mindenki más előtt is...mindenhol....minden időben.

Vini1424

Harmincnyolcadik szösszenet

Az élet szépsége a halálban rejlik. A legnagyobb semmi hatalmas mozgatórugó. Nem tudod mikor, hol, vagy, hogy hogyan, de mikor itt a vége és mindenki búcsút vett tőled, nem marad más belőled, csak puszta anyag. Te pedig ezek után úgy élhetsz, ahogy mindig is szerettél volna. Repülhetsz a madarakkal, versenyt futhatsz a széllel, úszhatsz hatalmas bálnákkal és a legsötétebb éjjeleken beülhetsz őrizni mindazok álmát, akiket mindvégig szerettél. 

 Vini1424