2011. december 15.

Első szösszenet

Talán már csak akkor vesszük észre , hogy boldogok voltunk, mikor már az az idő elmúlt. Ez a legnagyobb hibánk. Nem értékelünk semmit sem kellően. Utána pedig csak nyavajogni tudunk. És mindig azt akarjuk vissza ami már elmúlt. Arra sose gondolunk, hogy mit csináljunk másképp a jövőben. Távol álljon tőlünk, hogy akár egyszer is magunkba keressük a hibát. Gyermekek vagyunk mind ilyenkor. Durcásak, makacsok. Nem látjuk át a dolgokat. Ha mégsem így lenne, már rég nem lenne semmi bajunk. Akkor már megoldottuk volna gondjainkat. De így csak várunk a csodára. Hiszünk még a jótündérben és a szőke hercegben és engedjük, hogy ez az elfogult makacsság irányítson minket. Itt hibázunk. Nem léteznek tökéletes dolgok. Mindennek van sötét, rossz oldala. Ha ezt megérted, akkor teljes biztonsággal mondhatom, hogy megértél a jóra és kezelni tudod a rosszat.


Vini1424

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése