2011. december 19.

Negyedik szösszenet

Lehetséges, hogy azt hiszed, semmi bajotok. És mi van ha ennek az ellenkezője derül ki? Úgy érzed majd, ezt nem érdemled meg, hogy ilyen csúnyán elbánjanak veled. De ez csak a te egyéni problémád. Ettől még nem hanyagolhatsz el más dolgokat vagy embereket. Nem koncentrálhatsz arra aki rosszat akar neked. Ez olyan mintha csak az ellenségeid közelében éreznéd jól magad. Mintha saját magadat akarnád kínozni. De ne gondold azt, hogy ez helyes. Persze ezt írni vagy mondani könnyű. Könnyebb, mint cselekedni. Mert lehet, hogy csak a régi szép emlékeket nem akarod elengedni. Hidd el, hogy nem az emberhez ragaszkodsz már ilyenkor, hanem csak az érzéshez. Az emberek mindenhol a jót keresik. Képesek ott is meglátni ahol valójában nincs jelen. Taszítani akarják a rosszat. De saját magukat csapják be mikor azt hiszik ez sikerülhet, mert pont ellenkező képen cselekszenek. Ám amikor eljutsz oda, hogy felfedezed , hogy már nem feladatod magad körül tartani ezeket az embereket, nagy lépést fogsz tenni. Bár jó úton jársz, de arra vigyáznod kell, hogy te ne válj olyanná, mint aki eltaszított téged. És az örömöt sem adhatod meg neki, hogy elesettnek vagy összetörtnek lásson. Így csak kihirdeted, hogy ő nyert. A legjobb dolog amit tehetsz, az az, hogy megmutatod neki, milyen boldog is vagy valójában. Már nem lesz feletted hatalma. Csak a szavak maradnak neki fegyverként. Sajnos ezzel is épp eleget tud bántani. Meg kell erősödnöd és immunissá válni minden méregre. Egyszer majd meg lesz a megfelelő ellenszered is, és ha készen állsz, már nem is fogsz emlékezni semmire. Itt elértél a játszma végére. Ez győzelemig tart. Minden eszközöd meg van hozzá, hogy nyerj. Egyenlő ellenfelek vagytok, egyenlő esélyekkel. Itt nincs jó és rossz, ezzel ne áltasd magad. Csak küzdj a végsőkig.


Vini1424

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése