2012. március 29.

Huszonnegyedik szösszenet

Fogtam a kezemben az igazolólapot és elmentem kikérni a csomagomat a postáról. Éppen akkor adták át a pultosnak a kézbesítetlen dobozokat ellenőrzésre, mikor odaléptem a pulthoz. A nevemet azonnal kiszúrtam a rikító színű csomagoláson, így hát mosolyogva mondtam: 
-A kéket ne tessék elvinni! Az az enyém!
A kiszolgáló viszonozta a mosolyomat, majd kézhez kaptam a kis kincsemet. Mikor kinyitottam a dobozt egy kómás medve kukucskált ki belőle. Valami jutalomról kezdett nekem hadoválni meg egy másik medvéről, ám a kis mondókája közepet hirtelen megállt. Furcsán méregetett, majd így szólt: 
-Annyiraaa, de annyiraaa hasonlítasz valakire... -fogta a fejét miközben töprengett- ...Á az a bugyuta ember aki feladott... mennyire is szeretnivaló volt, meg keeedves, de elküldött... -biggyesztette le a szája szélét. 
Vidáman nevettem egyet és így válaszoltam: 
-Az a bugyuta ember az apukám!
Erre ő tapsolt egyet-kettőt majd folytatta. 
-Akkor kérek mézet vagy alszok, mert fúj a szél és hideg is van így még az életkedvem is elmegy.... ja meg jut eszembe van itt még valami! -benyúlt a pólója alá és átadott egy apró bélyeget- Ezt neked küldi!
-Köszönöm szépen, akkor menj aludni és szólok ha jó idő van! -evett egy kis mézet, majd nyugovóra tért. 

Ajánlva, 
Doubleo-nak


Vini1424.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése