2012. július 20.

Harmincegyedik szösszenet

Az élet nem lesz egy csettintésre szép. Mind tudjuk, hogy, annál azért  több kell. Talán nem lesz fárasztó munka elérni, de ölbe tett kézzel akkor sem várhatsz semmire. Amit elvárnál, az nem fog a karjaid közé hullani. Mindenben ott a kihívás. Ha kihívás, akkor pedig bukás. De ha jobban belegondolsz, itt nem veszítesz... valami előnyöd mindig származik a dologból. Akarni tudni kell, ész nélkül nem lehet rohanni... vagyis lehet, de nem tanácsos. Bár az élet heves, de neked kell tudnod, hogy mikor merre és hol állsz. Te vagy az aki megrendezi a dolgokat és te döntesz. Cselekedsz, alkotsz, alakítasz. De mit gondolsz, mennyire vagy jó szervező? Mert ez volt az érem egyik oldala. A többit még csak meg sem említettük. Hiszen a te sztorid is megannyi tényezőtől függ és mások történeteitől. Nem egyszerű mindenre figyelni és közben úgy élni, ahogy te szeretnél. Ha valami nem stimmel a sorok között, nem könnyű kijavítani és lehet ha megpróbálod csak rontasz a dolgokon. De élni és bukni tudni kell. Tudni kell tanulni és tanítani, ismerni másokat és megismerni mindenkit. Soha nem szabad megállni és minden kis pillanatból új erőt és gondolatokat kell meríteni. Az embernek holtáig kell tanulnia. Sose mondd, hogy tökéletes bármi is mert megvizsgálhatnám neked egy másik szemszögből és találnánk olyan dolgokat amik neked sem tetszenének. Elfogadunk, megértünk, beépítünk és élünk. Végig rohanunk mindenen, semminek sem szentelve különösebb figyelmet. Lényeg, ami lényeg próbálj meg az előnyösre törekedni, mindig nyitott szemmel járni, boldogan élni és veszíteni, hogy tanulhass

Vini1424

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése