Harmicharmadik szösszenet

Esti mese

Zümmög a falban az áram.
Folyik az ész,
mit eddig tudtam odavész.

Sípol az üres tévé.
Kiöntöttem a tust az égre,
az éj leszállt mondatom végére.

Suhan az árnyék a falon.
A bogarak már tudják,
élők befejezték, holtak folytatják.

Recseg a régi rádió.
Valaki pakol a sarokban,
tudja mit csinál, de honnan?

Kattog az óra.
Éjszakai idegennek látom,
hogy beléptem a házba, már bánom.

Fekete köntöse susog
Testem irányítani nem lehet,
ösztön, vér nem vezet.

Érintése jég hideg.
A barokk ház ismét néma,
csak a bútorok nyögnek fel néha-néha.

Zár kattan, ajtó nyílik.
Éppen pakolok a sarokban,
idegen tér be téli lakomba.

Léptem csendes.
Ő már tudja, itt a vége,
fekete palástját felveszi, s belép a sarokban pakoló helyébe.

Vini1424