2013. július 21.

Harminckilencedik szösszenet

Ami 2 mondatnál több, az vajon már tényleg hazugságnak tekinthető?
Bármilyen problémát lerendezhetnénk magunkkal nagyjából 1 óra alatt. A legtöbb ember azonban az önmarcangolást választja. Sokkal többet beszélnek a dolgokról, mint a  fent említett 2 mondat, így könnyebben hazudnak maguknak és olyan kérdések elé kerülnek amik csak kínozzák önmagukat. Ez pedig jól esik a lelküknek. Pedig ott a másik lehetőség..., hogy reálisan és tisztán beszéljünk a dolgokról, ne köntörfalazzunk és ködösítsünk. Az esélye mindenkinek megvan erre. Hogy tények elé álljunk és elfogadjuk azokat. De ez nem csak puszta előny lehet, hanem hátrány is. Csupán elrejthetünk mindent. A sarokba szoríthatjuk az érzéseket és a helyükbe állíthatjuk sz észérveket. 
Mindenhol. 
Menekülhetünk, elbújhatunk, álarcot húzhatunk. Ettől jobb lesz és könnyebb. Végeredményképpen pedig az ember jobban alkalmazkodik majd. De választhat... addig hagyja ott ezt a menekülést amíg nem érzéktelenedik el  vagy semmissé válik a nagyobb mértékű megnyílási lehetősége.
A 2 mondatos problémákkal a legyőzhető lélekkel és a lenyűgöző érvekkel tarkított megnyomorgatott valóságban élünk. Az ember hazudik, tagad és gyötrődik mind önmagának és önmagával ahogy mindenki más előtt is...mindenhol....minden időben.

Vini1424

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése