2011. december 25.

Hatodik szösszenet

Már megint ugyan az a kérdés. Nem lehet előle elfutni. Valaki mindig megtalál. Egyre többen és többen lesznek. Már a fejedet fogod, már nem bírod hallani. Miért fáj az másnak ha te nem úgy élsz ahogy szokás lenne. Miért fáj az ha nincs társad. Beszéljék beléd a szerelmet. 
Őrjítsenek meg már a puszta szóval. 
Ezzel elérik, hogy ne is felelj meg, ennek az iszonytató kornak.
Egyre és egyre távolabb löknek maguktól. Hát veszem a csigaházam, viszlát! Többé őket ne is lássam. Köszönöm elég volt, nem akarok senkit sem látni. 
Ne zavarjon az én magányom, ha majd egyedül leszek a halálos ágyon. 
Remeteként megtalálsz ha nem akarsz leláncolni. Csak akkor foghatsz meg ha hagysz engem szárnyalni. Szabadon repülni, őrülten táncolni, a vízben sellőként úszkálni. 
Hagyd a fenébe a kötöttségeket, a kérdéseidet, az ökörségeket. Minél többet akarsz megtudni rólam, annál messzebb kerülök majd. 
Elérted, büszke lehetsz magadra, szívem kulccsal zárom. Biztos lehetsz benne, hogy a szőke herceget nem várom! 


Vini1424

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése