Szíved dallama
Akkor dobbant először
szeretve és
szeretőn
mikor
kezében fogott anyám
apám
boldogan nézett reám.
Azóta folyton csak dobog
hol kacag,
hol pedig zokog
s bár fiatal
és erős is
az életem
néha legyőzi
Tedd ide a kezed, na(!)
hajolj ide,
had halljad
fájdalmasan
sír és zokog
csak
néha-néha egyet dobog.
Nem segít most mázos szavad
nem kell
most a jóindulat
s az sem
kell, hogy megmondd nekem
„hát sajnos
az élet ilyen”!
Hagyj egy kicsit, hagyj most el
szívem nekem
énekel
a karjaimban
ringatom majd
dúdolok neki
száz szép kis dalt.
Szövege lesz több versszakos
s nem lesz
az majd ájtatos
hagyom, hogy
sírjon és sirasson
a valóságtól
elragadjon.
Mikor könnye nem lesz már
akkor tudom
Rád nem vár!
Én mondok
neki szép szavakat
a boldogság
így elringathat.
Vini1424
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése