2012. január 20.

Tizenkettedik szösszenet

Nem hiszem el!


Látom, hogy mások             Kutatom, hagyjad
és nem hiszem el              én nem hiszem el
Saját gödröm ásom             Egy gödörben hagytak
Élet, itt temess el!          képe most torzul el.

Piszkál az érzés              Piszkál a látvány
de nem hiszem el              de nem hiszem el,
Ez nem lehet kérdés        Hogy halvány kis köd árny
nekem nem kell?               így illan el.

Ölelő foszlány                Ledobom karját
így nem hiszem el             mert nem hiszem el,
A kép így túl halvány         Hogy igazi lenne
kukámban süllyed el.          s a csönd nem felel.


Talán túl magas               Torony magasan
bár nem hiszem el             hogy ne higgyed el
Ne önmagad tagadd             A valóság alant
ne fuss már el!               ott süllyed el.


Majd egyszerű lesz            Egyszerűbb nem lesz
igen? nem hiszem el           már nem hiszem el
A jutalma meg lesz            Nekem nem kell ez
de nekem már nem kell.        hát vidd már innen el!


Valami van itt                Még mindig kopog
ami nem hiszi el,             ezt nem hiszem el
Hogy odabent lakik            Az érzés ott dobog
mi nekem még kell.            tűnj már innen el!


Vini1424

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése