2012. január 26.

Tizenhatodik szösszenet

Földre hajított cigaretta csikk parazsa. Feladott lottószelvény. Leszakított virág utolsó kortya a váza vizéből. Madarak éneke a tavasznak...A remény.
Fojtogató és melengető emberi dolog. Egyszer rombol egyszer pedig épít. Átölel a füledbe súgja, hogy lehozza neked a csillagokat, majd hozzád vág egy darabka követ. Az ámítás legnagyobb mestere. Ám a jutalmai nem ellensúlyozzák az okozott károkat. Van amikor a vélt cél előtti utolsó lépésnél gáncsol el. A világ a játszótere és nagyon jól érzi itt magát. Időtlen és időt álló. Örök. Én pedig egy ökör vagyok, hogy bíztam benne.
Remélni nem rossz, csak nem biztos, hogy visszakapod a befektetett energiát.


Vini1424

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése