2012. február 1.

Tizennyolcadik szösszenet

Fájt, mert ami összeillik az hasonló. De én nem akarok hasonló lenni egy kapálódzó bugyuta bábhoz. Nem is vagyok és nem is leszek.
De a szavaknak nagy ereje van. Egy egész világot lehet velük lerombolni vagy felépíteni. Egy mondattal egy népet igába hajtani. Olyan hatalmas erő ez, melynek kevesen lehetnek parancsolói és irányítói. Ha pedig mégis létezik ilyen személy, nála az elme is a jó baráttá lesz, és olyan fegyver alakul ki e két elemből, melyet az ember érez, tapasztal, de nem fog fel. Dobálózunk velük, mint a pöttyös labdával és addig nem látjuk a veszélyt, míg egy hozzáértő kezébe nem kerül. Akkor valaki felfog és megért... és irányítóvá lesz. Ám ezek az irányítók sebezhetőek éppen a tudásuk miatt. Értik a szavakat és ha az elme nem áll őrt és tart rendet, a káosz eluralkodik és a hatalom magába roskad. Mert a szavak nem csak szavak... annál sokkal többek.


Vini1424

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése