2012. május 19.

Huszonhetedik szösszenet

Dilemma, mikor azon gondolkodom vajon a rosszindulat miért egyenesen arányos a kedvességgel. Vajon azokat az embereket miért nem értjük meg néha, akik ártatlanok. Az olyan embereket, akik nem szeretnének a másiknak ártani. Rámondjuk, hogy álszent vagy éppen hogy kétszínű, miközben nem tudunk róla eleget.
Elgondolkodtunk-e már azon, hogy ha valaki minél több embert ismer, vagy éppen minél nagyobb a baráti köre egyre rosszabb szemmel nézünk rá.? Vajon, hogy csinálhatja? Biztos szédíti az embereket maga körül... gondoljuk mi. De az nem jut eszünkbe, hogy esetleg ő ilyen. Gondoltál már rá, hogy lehetnek olyan emberek, akik nem szeretnek ártani a másiknak?... és az esetleg eszedbe jutott-e már, hogy ők egy ilyen világtól, amit saját magunknak teremtettünk mit kaphatnak vissza?
Rengeteget foglalkozunk azzal, hogy hogyan utáljuk egymást, esetleg hogyan tegyünk keresztbe a másiknak. Nem értékeljük a kedves gesztusokat.Valahol még réges-régen elromlott a dolog.
Azért mégis talán így van helyesen... nem jól, de egyenlően.



Vini1424

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése