2012. október 22.

Harminchetedik szösszenet

Vágy 

Ó, mily gyönyörű vagy! 
Oly édes és szép, akár egy angyal. Úgy csábítasz magaddal 
Ahogy vadászt a vad. 

 Illegeted magad. 
Mindig feltűnsz, hogy elragadj engem. Hogy léted ne lehessen 
biztos. Kábítsd agyam! 

Ne rebegtesd pillád(!) 
Szemeidben a pokol tüze ég, hű kísérőd a kétség 
Tudom, ez a munkád. 

 Lehetnél halkabb is(!) 
Nézd, elnyomsz magad körül minden mást. A helyes identitást 
ritkábban hallani. 

 Vini1424

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése