Vajon hány olyan dolgot szalasztottunk már el aminek pusztán saját vagy társadalmi gátjaink állták útját? Hányszor nem mersz cselekedni, mert mások véleményétől félsz? Lehet szó apró dolgokról, nem muszáj itt mindjárt a világmegváltásra gondolni. Nem mondom, hogy helytelenek a társadalmi tabuk, hiszen óvnak és védenek. De az átlépésük túl nagy visszhanggal és megsemmisítéssel jár. Azokat az embereket akik átlépik a korlátokat másnak tekintik. Kinézik a tömegből. Ez is lehet a különcséghez vezető egyik út. De nem is ide akartam kilyukadni. Hanem oda, hogy szeretném ha abba belegondolnátok vajon ha tabuink nem léteznének hány új út tárulna elénk. Itt gondolok a kapcsolatokban feltűnő nagy korkülönbségekre, az ételekre amiket nem fogyasztunk el mert úgy mondták nekünk ilyent nem illik és kulturálatlan dolog, egy érintésre amiről azt mondták nem szabad. Itt ne keverjük össze a törvényt a tabuval, nem a lopásra a hazugságra és a csalásra vonatkozó dolgok irányába kell elindulni. Kicsit mélyebbre kell menni. Most ha azt mondod, hogy persze, de ha ezek nem lennének káosz lenne és mindenki csak így cselekedne, tévedsz. Azt jut eszünkbe büntetlenül átlépni ami meg van tiltva. Ha egyszerre hétköznapi és elfogadott dologgá tesszük, a megszegésére irányuló kényszer megszűnik. Így nem fogod elítélni a 14 év korkülönbséget, a rovarok- vagy állatok nem kívánt részeinek az elfogyasztását, azt ha valaki óriás madárpókot vagy szarvas párzószervet eszik, vagy éppen szeret olyat akit te nem tudnál. Nem vagyok benne biztos, hogy minden korlátozásunk helyénvaló és teljes értelmet találunk benne. Akit hajt a szíve át fogja lépni a határokat, aki mer az cselekedni fog és nem a háta mögötti halk suttogó szavakra fog figyelni.
Vini1424
Vini1424
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése