2015. május 22.

Negyvenhatodik szösszenet

Autóbuszon vagyok, 
de ha te hallasz beszélhetünk.
A motor most zúgja el rohanó életünk.

Szavaid szállanak a reggeli ködös semmibe.
Néha egy-kettő megragad,
de többségét csak a kikopott üléshuzat nyeli le.

Vini1424

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése